Ez volt az Albert King’s Born A Bad Sign című borítója, amely eladta nekem ezt az EP -t, de a többi is jó. Az ének erős, a gitármunka olvadt láva. Nem túl sok olyan zenekar, akik már valódi kakas rockot készítenek – a blueses akkordokon átnyúló szolosokat, amelyek élő dobok és basszusok támasztják alá őket, amelyek egy filléren megfordíthatják az ingerlést. Dobja le a műszerfalát, és csak eltévedjen.

Elindítják egy Howlin farkas borítóval, majd elmennek Muddy „Champagne and Reefer” -be, rúgnak Freddie King -en, vissza a Muddy -ba, majd eljutnak a legjobb borítóhoz a rekord -Bad jelben. Kibaszott csodálatos. A közelebb, a harmadik Muddy Waters dalra nehéz összpontosítani, amikor kész. De ez is nagyszerű.

Nagyszerű dolog!